 |
| |
|
Ifjúság-Iskola-Gazdaság pályázat |
Ifjúság-Iskola-Gazdaság pályázat
Iskolánk három éve vesz részt a Deutsche Bank Alapítványa és az aacheni IZOP Pedagógiai Módszertani Intézet által támogatott Ifjúság-Iskola-Gazdaság (Jugend-Schule-Wirtschaft) nemzetközi pályázaton. Két évvel ezelőtt az akkori 11.a osztály csapata Cser Ágnessel és Majlinger Nikolettel az élen magyarországi győztes lett, az ő szakdolgozatuk nyerte el a zsűri tetszését.
Németország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország középiskolásai - hazánkból öt iskola egy-egy csapata - kapcsolódtak be ebbe a programba. A Pálffy iskolát a 10. b osztály képviseli. A kétéves projekt célja, hogy a diákok megismerkedjenek a gazdasággal, párbeszéd alakuljon ki a résztvevő országok fiataljai között. A diákok szakdolgozatokat készítenek, újságcikket írnak a városukat, szűkebb hazájukat érintő érdekes témákról. Gyakran ők a fotóriporterek is. Magyarországon a Népszabadság ad helyt a diákok írásainak, az olvasók havonta találkoznak a pálffysok cikkeivel.
Egymás megismerését szolgálják a partnerkapcsolatok, iskolánk a landaui (Rajna-Pfalz tartomány) Otto Hahn katolikus gimnázium egyik osztályát látta vendégül május 15-19-én.
Mi egy év múlva viszonozzuk a látogatást.
A jól sikerült hét eseményeiről Bedő Bianka 10.b osztályos tanuló számol be, a fotókat Szabó Anikó 9.a osztályos tanuló készítette.
Itt jártak a landaui diákok
A 10.b osztálynak jutott idén az a szerencse, hogy részt vehet a Jugend-Schule-Wirtschaft, azaz az Ifjúság-Iskola-Gazdaság pályázaton. Először el sem hittük, mikor az új német tanárnőnk ezzel fogadta az osztályt.
Most kezdődtek csak a „problémáink”…! Partnerválasztás, e-mail-cserék sokasága, ismerkedések a neten keresztül… Május tizenötödike nem is volt olyan messze, mint amilyen messzinek szeptemberben tűnt. Osztályon belül pedig özönlöttek az ötletek, hogy a bő három nap alatt mivel szórakoztassuk külföldi cserediákjainkat. Az sem utolsó szempont, hogy a szakdolgozatukhoz mikor keressenek anyagot, hiszen ezt is bele kellett sűríteni a nem túl hosszú ittlétükbe.
Hétfőn hat órára vártuk őket, ezért fél hatkor minden diák, aki ebben a pályázatban részt vett, az iskola előtt gyülekezett. Még egy gyors megbeszélés, egyeztetés, aztán már csak az izgalom ölte az idegeinket. Hát, a tervezett időpont helyett egy kicsit késtek, de ez nem rontott semmit a kedvünkön. Alig vártuk, hogy személyesen is megismerjük a cserepartnerünket. Mikor mindenki kiszállt, gyors egyeztetésre került sor, hogy ki menjen a kollégiumba, és ki menjen „házhoz”. A kollégiumban mindenki érdeklődve fogadta a vendégeket.. Megmutattuk nekik átmeneti lakóhelyüket, aztán irány a vacsora! Mivel nem mindenkinek tetszett a koleszos kaja, úgy döntött a többség, hogy kimegyünk valahova vacsizni. A városban összefutottunk a többiekkel, akik rövid, esti városnézésre vitték a partnerüket. Mindenki tele volt energiával, kitaláltuk, hogy elmegyünk egyet biliárdozni. Miután jól elvertek minket, összeszedtünk a fiúkat és a lányokat, és irány vissza a koleszba.
Másnap kissé fáradtan elindultunk a tervezett városnézésre. Felmentünk a városháza tornyába, ahonnan átfogó képet kapunk Győr panorámájáról. Aztán egyénileg vezettük őket körbe ott, ahol este nem jártak. Délután minden német cserediák az élményfürdő felől érdeklődött, így hát nem volt mit tenni, elvittük őket. Nekünk is jót tett egy kis kikapcsolódás, fürdőzés közben jobban össze tudtunk ismerkedni. Esti programunk a változatosság kedvéért megint csak a biliárd volt, persze közkívánatra.
A szerdai napunk budapesti kirándulásból állt, megnéztük a Halászbástyát, a Csodák Palotáját és a Jövő Házát. Mindenki érdeklődéssel fogadta a sok újdonságot, amit eléjük tárt a két ház. Bevallom, minket is lekötött a sok érdekesség.
Szerda este volt a….. futballdöntő. A németek, mint tudjuk, nagy focidrukkerek, elkerülhetetlen volt, hogy ne nézzünk meg valahol a meccset. A kollégiumban erre nem volt lehetőségünk, ezért kimentük az egyetemi tanszékre, a Laposra. Ott mindenki a kedvére szurkolhatott. Előtte persze le kellett bonyolítani az elmaradhatatlan biliárd-játszmát. A meccs elég későn ért véget, ezért sietettünk vissza, hogy a másnap frissen ébredjünk. Várt a munka, a németek anyagot gyűjtöttek a szakdolgozataikhoz, mi pedig segítettünk a közvélemény-kutatásban.
Csütörtök reggel mindenki frissen, élénken vágott neki a sulihoz vezető útnak. Az iskolában tanárokat, diákokat egyaránt megkérdeztek. Sok szakdolgozattémájuk volt, többek között a kalózmásolatok, a szabadidő-lehetőségek, a média hatása a politikára és a pénz.
Eljött az utolsó délután.
Úgy gondoltuk, meglepjük őket egy magyar specialitással; bevezetjük vendégeinket a paprikáskrumpli fűszeres világába. Busszal mentünk ki Győrújbarátra, ahol várt minket a tábor, amit kibéreltünk A nagy főzőcske előtt még egy kis játékra is jutott idő. Aztán az öt csapat nekiállt a sütésnek-főzésnek. A szülők is segítettek, tüzet raktak, felállították a bográcsokat. A németek sem lazsáltak, buzgón pucolták a krumplit, a hagymát, karikázták a kolbászt, az osztályfőnökük sűrűn fényképezett. Bele-belekóstolgattunk a másik alkotásába, és dicsértük, hadd legyen egy kis sikerélménye. Mindencsapat remekül főzött, a németek többször kértek repetát. Kell ennél nagyobb dicséret?! Miután megettük a finom, néhol egy kicsit csípős alkotásokat, szépen, jól nevelt gyerekekhez illően nekiálltunk együttes erővel eltakarítani a sok szemetet, amit a főzés során magunk után hagytunk. Persze a meglepetéseknek soha nincs vége, német tanárnőnk finom süteménnyel kínált minket.
Az utolsó este sem telhetett el a biliárd nélkül, nem volt mit tenni, megint kiálltunk ellenük. Kicsit füstösen, kicsit izzadtan, de ment a játék. Időben haza kellett érni, másnap a németek reggel korán akartak kelni, negyed hétre tervezték az indulást.
Hajnalban kezdődtek a kisebb-nagyobb bajok. Nehéz volt fél ötkor felkelni a hosszú esti beszélgetések után. Hiába a nagy készülődés, Kittinek és partnerének késett a busza, Edináéknál nem csörgött az óra. Fél óra késéssel indulhattak a - mint később kiderült - tizenhárom órás utazásra. Az esős reggelt már csak a szomorú búcsúzás tette felhősebbé, néhányan könnyek közepette búcsúztak el frissen szerzett barátjuktól. Aztán nekünk is kezdődött az élet, hulla fáradtan baktattunk vissza a suliba. Szerencsére csak az első három órát tartották meg, de az is kínszenvedés volt, majdnem elaludtunk… (többen tényleg el is aludtak). Ebből is látszik, milyen pörgős, sűrű hetünk volt..
Mondanom sem kell, hogy ez alatt a durván öt nap alatt mennyit csiszolódott a német tudásunk. Nagy segítséget nyújtott nekünk Joóné tanárnő és Limpné tanárnő is, hiszen mindig hozzájuk fordultunk, ha egy ismeretlen szót hallottunk a németek szájából. Reméljük, hogy 2007-ben, amikor mi megyünk, mi is ilyen pörgős hét elé nézünk majd, és várjuk azt a pillanatot, amikor integetünk a buszból a minket kikísérő szülőknek és barátoknak. Nincs messze, nekem el lehet hinni.
2006. június 6.
Bedő Bianka 10. b
|
| |
|
 |
|
